Na jó! Az Adri volt. Hogy miért írtam rá aznap este már nem tudom, de hogy ezeknek az idepötyögött szavaknak ő az oka az biztos. Eszembe juttatta mennyire jó volt néhány dolgot kiírni magából az embernek. Ha visszagondolok az előző blogomra, mosolygok. Hogy miért beteg a magyar futball, Talmácsi miért bukta el a hétvégi futam utolsó körében a csatát már nem fontos, és valószínűleg oktober 6.-i, 23.-i és március 15.-i postot is kihagyom majd a bujtatott üzenettel, hogy bezzeg én mennyire magyar érzelmű vagyok. Szóval, kicsit felnőttebbé váltam, meg egy kicsit gyerekebbé. Ez van. Majd 26 évesen megint megmosolygom magam! Szóval innen üzenem 5 év múlvai énemnek, hogy kabbe! és ne hozz rám szégyent!
Most pedig homokozó lapátot elő!